2007. május 4-én Budapesten E. Zsanett bejelentést tett arról, hogy szolgálatban lévő rendőrök az éjszaka folyamán megerőszakolták. (Lásd E. Zsanett nyilatkozatát az ügyről: http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video\&video_id=376061)
Mit állapított meg E. Zsanettről és az őt ért erőszakos cselekményről a szakterületén egyik legismertebb hazai szakember, Bagdy Emőke?: „A pszichés vizsgálat alapján egyértelmű, hogy az erőszak megtörtént, és Zsanett nem mesél, nem torzít, és nem színezi ki az eseményeket”- Lásd az erről szóló cikket: http://www.origo.hu/itthon/20070824-uj-pszichologus-szakertoi-velemennyel-tamasztjak-ala-zsanett-allitasat.html
Az ügyészség meglehetősen sok ellentmondással és tisztázatlansággal terhes vizsgálódás után a nyomozást megszüntette, indoklásuk szerint bűncselekmény hiányában.
Igazságszolgáltatásunk a szexuális erőszak-cselekményekkel kapcsolatban még mindig nem látja el alapfeladatát, a tények feltárását. Hatóságaink tevékenysége az ilyen ügyekben sokszor a sértett nők vallomásainak megingatására összpontosít, miközben elnézőek a gyanúsított férfiak álláspontjának ellentmondásaival szemben. Nem érvényesül a büntetőeljárás alapelve, melynek értelmében: "a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül".
Az Amnesty International éves jelentése szerint is kritikus a nők helyzete Magyarországon:
"A megerőszakolt nőknek kevés esélyük van az igazságszolgáltatásra. Okként a politikai akarat hiányát, a széles körben elterjedt társadalmi előítéleteket és az együttérzés nélküli igazságszolgáltatási rendszert emelték ki."
(http://index.hu/politika/belfold/ai2008/)
Az egyik legfőbb probléma, hogy a magyar joggyakorlatban sokszor már a nyomozás során elsikkadnak a pszichés kényszerítésre utaló bizonyítékok, és így a nemi erőszakot egyedül a fizikai sérülések meglétéhez kötik, nem pedig a beleegyezés hiányához.
Az események tanulságaként egy dolgot egészen biztosan leszűrhetünk: E. Zsanettet cserben hagyta saját országa. E. Zsanettet a média támogatásával nagy nyilvánosság előtt meghurcolták azok, akiknek érdeke a mindennapi erőszak - és az erőszak elhallgatásának, eltussolásának - fenntartása.
Ez az ügy mindenkit érint, aki a rendőrségtől védelmet, az igazságszolgáltatástól pedig igazságszolgáltatást vár.
Szolidaritásunkat fejezzük ki E. Zsanettel, egyúttal követeljük a korábbi ügyészségi nyomozás felülvizsgálatát, kérjük, hogy tárják fel annak ellentmondásait, hiányosságait, és indítsanak új nyomozást az erőszak tárgyában, ezúttal a katonai ügyészség bevonásával.
Sürgetjük, hogy a magyar törvényhozás alakítsa át a Büntető törvénykönyvet - az ENSZ nőjogi bizottsága (CEDAW) 2002. és 2007. évi felszólításainak is eleget téve -, oly módon, hogy a szexuális bűncselekményeket a szexuális önrendelkezés jogának megsértéseként, a nemi erőszakot pedig beleegyezés nélküli aktusként határozzák meg.
Utolsó kommentek